Kis Nagy Ember!

Traktor pótkocsin vittek bennünket az Iványi szőlőbe. A már korábban megérkezett pótkocsikról gyerekek ugráltak le, a Tanító bácsik-nénik a csoportokat maguk köré gyűjtötték, és még egyszer ellenőrizték a létszámot. Mindenfelé gyermekzsivaj, újabb osztályok érkeztek. Most minden iskola úgy a tanyán, mint a faluban, zárva maradt néhány napra. A Termelő szövetkezetben megkezdődött a szüret. Ilyenkor minden kézre szükség volt. A gyerekekére is. Nagyon nem szomorkodtunk, minden jobb volt a tanulásnál, még a szüret is. Puttonyos emberek álldogáltak. Brigádosok beszélgettek a Tanárokkal. Szépen sütött a nap is, igazi szüreti idő volt. Több száz gyermek várta, hogy végre
megkezdődhessen a munka. A fehérre meszelt permet előkészítő egy emeletes épület volt, ugyanakkor az egyetlen látnivaló az egész környéken. Alul néhány kisebb helyiséggel, fölül egy nagy betontartállyal. Egy óriási kerek fedett kút is található volt itt. Néhány szőlőmunkás reggelizett a kút peremén ülve.

Közöttük egy igazi

liliputi, törpe emberke. A felsőteste majdnem normális méretű volt, de
a lábai egy három éves gyermekével voltak azonos nagyságúak. Szinte az
egész láb csak gumicsizmából állt. Bicskával a kezében a többiekkel
szalonnázgatott, amikor néhány mindenre kapható nagyhangú felső osztályos odaszaladt. Nagyokat nevetve, ujjukkal mutogatva harsogták, - kis törpe, kis törpe! Szegény eleinte csak tűrte, de aztán csak elöntötte a harag. Felugrott és úgy bicskával a kézben a gúnyolódók után futott a kis lábain. Azok széjjelröppentek, és biztonságosabb távolságról  tovább röhögtek. Csak a Tanító bácsi közeledtére hagyták abba. Az először leszidta a gúnyolódókat, majd odament az emberkéhez és bocsánatot kért a történtek miatt. Valahogy oda lett a szüretelés öröme. Nagyon sok gyermek lelkében mély nyomot hagyott ez a kis jelenet. Mai napig sem értem, hogy miért kellett ennek a kis testi fogyatékos embernek az élete végéig nehéz fizikai munkát végezni. Sajnos nem is élt sokáig. Mennyien  ültek ugyanakkor kényelmes irodákban egészségesen, gondtalanul. Egy dologra azért rájöttem időközben. A parasztember igazsága a munkájában, az általa megművelt földben van. Nem politizált, nem pártoskodott, hanem dolgozott. Ajándékba soha nem kapott semmit, egyik rendszerben sem, még az a kis alacsony növésű Emberke sem. Nem is követelt vagy várt el semmit. Ezt adta neki a sors, hát megadóan és bölcsen viselte.
 Írta: Nagy Endre