Volt egyszer egy mozi... 


 Napok óta dühöng a jeges szél, horhóval fújja be az árkokat, lassan betemeti a kerítéseket. Befurakodik a bokrok alá, a farakások közé. Most a tél az Úr, ezt érezteti is, ahol azt teheti. Betörekszik a házak kéményén, és az ajtók résein. Fával megrakott kályhák, sparheltek vörösre izzott platniaikkal dacolnak kitartóan a zimankóval szemben. Az embernek nincsen kimenni sok kedve, hacsak nem vízért, vagy újabb nyaláb fáért kénytelen elhagyni a ház megnyugtató melegét. A járdákat csak a szél söpri, végigszalad rajta, meghintve új hóval, de csak azért, hogy kis idő múlva tova fújja. Megdermedve lapul a falu, a télnek jeges súlya alatt. Füstölögő kémények, zúzmarás ágak, jégvirágos ablakocskák. A falu közepén a kocsmához nőve, egy hosszú magas épület. Kéményéből magasra szálló füst. A járda a nagy üveges ajtaja előtt szépen elsöpörve. A két magas keskeny kirakat, sok kis körtével kivilágítva. Gondosan elrendezett fotók, és plakátok jelzik, hogy itt egy mozi van. Nem is akármilyen ! Egy igazi, rendes kasszával, sztárok fotóival ellátott előtérrel, ahonnan lágy zene szűrődik ki hívogatóan. Rózsi néni is ott rendezgeti már a jegyeket a kassza ablaka mögött. Valéria meg balerinát megszégyenítő tánc lépésekkel suhan végig a nézőtéren, ellenőrizve hogy minden rendben van-e. A gépész leinteget neki a gépház kis ablakán, majd kissé felerősíti a zenét. Zárai és Vámosi dal zendül föl. Valérka kizárja a bejárati üveg ajtót. Mintha csak varázsütésre, mindenfelől nagykabátos, sapkás, csizmás emberek igyekeztek a mozi felé. Egy család a négy kilométerre lévő Rác erdőben

mozi02_2

található tanyájuktól jöttek egész idáig gyalogosan nem törődve a hideggel. A mozi terem székei lassan megteltek. Ez egy igazi mozi terem, mint a városi mozikban, minden lentebb lévő széksor alacsonyabban van a mögöttinél. Így nem kell félni, ha egy magasabb ül elénk. Minden jegy elkelt szokásosan. A fehér vásznon megjelentek a híradó első képei, majd filmbemutatók következtek. Újra felgyulladtak a lámpák, és a Valérka szépen csengő hangján, bemondói képességgel elsorolta a következő napok programját. Kellemes kikapcsolódást kívánt, és most már kezdődhetett a film. Ezt láttam magam előtt amikor júniusban otthon voltam és megálltam a kocsma épülete előtt, de az emlékeim mozi épületét keresve, csak egy egyenesen levágott tűzfalat láttam. Valamikor valami okos határozat után úgy döntöttek úgy, hogy lerombolják az éppen a friss felújításon alighogy átesett Mozi épületét. A mi kis mozinkat, a valamikori Kisgazda kör helyi kirendeltségének székhelyét. Most ott áll a kocsma megcsonkítva, mintegy felkiáltó jelként! Ember először gondolkozz, azután cselekedj ! Mert munkádnak gyümölcsét, vagy pusztítását látni fogja a jövő nemzedéke, és tettedért megítél ! Èpíts, és ne rombolj !

Írta Nagy Endre.