Amikor egy erős ember is sírva fakad...​

Most már a Jánoshoz hasonló göbölyjárási Mórici fiataloknak is megadatott hogy tanuljék. Hetente kétszer mentek a Tsz irodához,​ úgy ​estelente a munka után. Ott aztán szakszerűen képezték őket a növénytermelés csínjára, bínjára. Érdekelte​ is őket, így szívesen mentek. Megtanulták a palántanevelést, a gyümölcsfák oltását szemzését. Melegágyak építését, abban való​ termelést, a földek megfelelő trágyázását,

​meg​művelését. A termelőszövetkezet megszervezte ezt az ingyenes szakképzést. Volt is jelentkező bőviben, még egy két asszony is belevágott ebbe az egy éves gyorstalpalóba. Aztán mindannyian sikeres vizsgát tettek. Majd szétrakták őket a TSZ-​nek arra a részeire, ahol a legjobban volt szükség a friss​en végzett szakemberekre​. Jánost az agronómus mindjárt brigádosnak ajánlotta, amire az elnök ​azonnal rá

​is bólintott. Mert János igen jó hírnek örvendett, szorgalmá​va​l, segítőkészségé​ve​l. Az alig harminc éves fiatalember már öt gyereknek örvendezhetett. A brigádosi fizetéséből, meg a felesége​ által a piacon eladott baromfik után  félrerakosga​tott forintokból​ aztán hamarosan egy szép fejős tehenet​ vettek és köthettek a​z eddig üres​ jászol elé. Annak​ bizony​ hamarosam borja lett, így már a gyerekek kettőt legeltettek az árokparton. Most már volt tejhaszon is bőven, minden reggel két teli kannával várták a tejgyűjtő kocsit.

​A​ lehető legjobban alakult a család ​jövője. Vehettek új cipőt a gyerekeknek, meg más​ egyebet​, amire eddig sosem tellett. De minden jónak egyszer vége!

Az egyik nap lezárták a Tsz istállóit, sőt az oda vezető utakat is. Egy gümőkor nevű betegség, amelyet száj és körömfájásnak is hívtak, terjedt ​megállíthatatlanul a Tsz marhái között. Már csak fertőtlenítőhelyeken át lehetett ki és be járni. Aggódva figyelték ahogy a gyönyörű állomány lassan lebetegszik​, és elhullik. Az egyik nehéz nap után János fáradtan hazaérkezett, és alig szállt le a kerékpárjáról, már jött elébe a síró felesége. A gyerekek megszeppenve álldogáltak a gang ajt​ajában​. De az apjuk most rájuk sem pillantott, hanem sötét arccal követte asszonyát az istállóba. Már mindkettő állat lesántulva, igen nagy fájdalmak között bámult a gazdára, talán segítségben reménykedve. János egész éjjel velük maradt. A fejőszéken üldögélve várta a reggelt. Mikor a gyerekek elindultak az iskolába, épp akkor húzták ki a szomszédok a két elhullott jámbor állatot.

Apjuk ott állt tehetetlenül, összeroppanva. Akkor látta a család először sírni ezt az erős embert, akin eddig sohasem fogott ki semmi, mindenre talált megoldást. Ha kellett három helyett is dolgozott. De most csak állt ott meggörnyedve, és kabátja ujjába törölgette a borostás arcán aláfolyó könnyeket.

Írta Nagy Endre.